Minden lélekben van egy kis szivárvány

Fergeteges siker volt. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk ezt a Szent Erzsébet Katolikus Karitász múlt heti, hagyományosan Erzsébet-naphoz kötődő jótékonysági estjéről.

A korábbi években megszokott művészetek háza helyett ezúttal a belvárosi plébánia Wosinsky közösségi házába várták a szervezők önkéntesei mindazokat, akik némi anyagi áldozatot vállalva maguknak is egy kellemes estét szerezhettek. A terem szinte kicsinek bizonyult, nem győzték hordani a székeket az újabb és újabb érkezőknek. Nem csak a helyszín, a program is merész újításnak tűnt. A Karitász lelkiséghez, az est céljához illően magasztos, lírai, a szemekbe könnyeket csalogató gondolatok és dallamok szoktak elhangozni ezeken a programokon, idén azonban a vidámságé, a fiatalos derűé, nevetésé volt a főszerep. A Tücsök Zenés Színpad három korosztályának a gyermekdaloktól musicalrészletekig, régi kuplékig terjedő változatos repertoárja jókedvre derítette a résztvevőket. Németh Judit előadó is ehhez a hangulathoz igazította műsorát: Arany János: A tudós macskája című versének, Karinthy: Tanítom a kisfiamat című írásának remek előadását hallgatva ezúttal a nevetés csalt könnyeket a szemekbe. És érdekes: ez a program, ez a hangulat is pontosan illet a Karitász lelkiségéhez, a segíteni akarás magasztos eszméjéhez. A szervezet önkéntesei közül sokan olyan asszonyok, akik maguk is gondokkal küzdenek, de idejükből, energiájukból áldoznak Szekszárd szegényeire. Az est közönsége pedig a belépőjegy megvásárlásával járult hozzá ahhoz, hogy idős, magányos, nehéz sorsú emberekben ébren tartsuk a reményt. Akik ott voltunk, többet kaptunk, mint amennyit adtunk. Átérezhettük Reményik Sándor elhangzott versének gondolatát: 'Minden lélekben van egy kis szivárvány, Kis csapóhíd, amelyet lebocsát, Hogy egy másik lélek átjöhessen rajta'
R.I.
SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2011.11.20