Bajai zarándok-kirándulás

Június 6-án zarándokkirándulásra indultunk önkénteseinkkel Bajára. Az esemény pont Norbert napra esett, ami különleges jelentőséggel bírt, hiszen Norbi atya fogadott minket a plébánián. A kirándulást közös szentmisével indítottuk a bevárosi Szent Péter és Pál-templomban. Ezt követően az atya tanítást tartott nekünk, majd bejártuk a templomot.

A középkori oklevelek 1323-ban említik először Baja mezővárosát, ez Baja első írásos említése. Már az Árpád-korban is állhatott itt egy kis templom. A jelenlegi templomot 1742-ben kezdte építeni a hívek adományaiból Fabcsics Mihály plébános. 1764-ben szentelték fel. A hajó mennyezetképei az 1938-as Szent István év emlékére magyar szenteket ábrázolnak, egy közülük, ahogyan Szent Imre herceget Szent Gellért tanítja. Az egyik oltár a vízenjárók védőszentjét, Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. Baján napjainkban is élő hagyomány a hajómolnárok, halászok ünnepe a Jánoska-eresztés. Az oltárkép Szent Péter és Szent Pál utolsó találkozását ábrázolja, amikor mindketten a vértanúságba indultak.

A templom után utunk a város felújított zsinagógájába vezetett, amely ma már az Ady Endre Városi Könyvtár otthona. A Bajai Nagyzsinagóga épülete a város egyik legszebb késő klasszicista stílusú műemléke. 1845-ben épült, és eredetileg a tehetős bajai zsidóság közösségi életének központja volt. A világháború tragédiái után a helyi zsidóság száma drasztikusan lecsökkent, és az épület állapota leromlott. Az 1970-es évek közepére a zsinagógát átadták Baja városának azzal a feltétellel, hogy eredeti formájában újítják fel. A város 1982-ben vásárolta meg az épületet, és a felújítás után a könyvtár költözött be. A zsinagóga eredeti belső terének jelentős részét megőrizték, melyet most mi is megtekinthettünk. Különösen lenyűgözőek voltak a tóraszekrényben őrzött három Tóra tekercs és a hozzájuk tartozó kegytárgyak, amelyek méltó emléket állítanak a hajdani közösség vallási életének.

A kulturális programok után következett a közös ebéd. A résztvevő 14 fővel egy sárpilisi, tradicionális tanyában étkeztünk, ahol az étel is a helyi hagyományokat tisztelte.