Erzsébet napi mise

Az idei Erzsébet napot a már megszokott módon ünnepelte a csoportunk. Az ünnepi szentmisén tettük le fogadalmunkat, és került sor a kenyérosztásra, mely során Attila atya 150 db kenyeret áldott meg, s önkénteseink osztottak szét a hívek között.

Tamás atya felhívásának eleget téve Karitász csoportunk védőszentjéről tartottunk rövid megemlékezést a szentmisénken. Plébániánk Karitász Csoportjának védőszentje Árpádházi Szent Erzsébet, akit templomunk gyönyörű üvegablakán örökített meg az alkotó.

Szent Erzsébet életének minden szakaszában Isten szeretetének békéjében és örömében élt. Ezek voltak lelkének igazi kincsei és ezeket osztogatta bőkezűen mindenkinek. A Magyar Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete, a Katolikus Karitász megalakulása óta Szent Erzsébet nyomdokain jár.

Mindannyian ismerjük élete történetét, ezért ennek ismertetése helyett Barsi Balázs atya gondolatait hívtam segítségül mindnyájunk épülésére:

"Szent Erzsébet rövid élete itt a földön a szeretet kiteljesedésének gyönyörű története. Huszonnégy esztendő elég volt számára, hogy a legmaradandóbbat alkossa, amit csak ember alkothat: a szeretet soha el nem enyésző művét. Valójában saját maga vált tökéletes műalkotássá, mert kezdettől fogva végig hagyta magát Istentől alakítani.

Élete bizonyság arra, hogy nem az szolgálja osztatlan szívvel az Urat, aki lemond minden földi szeretetről, hanem aki élete minden mozzanatát a szeretet egyetlen hatalmas kalandjának szerves részévé teszi.

Számunkra megdöbbentő és szinte hihetetlen, hogy valaki, aki boldog szerelemben él férjével és ráadásul fejedelmi körülmények között, nem csupán gesztusszerűen jótékonykodott, hanem odaadó szeretettel törődött a legszerencsétlenebbekkel. Valóban Erzsébet irgalmassága nem pótcselekvés és nem is lelkiismereti kényszer, hanem egyszerűen és természetesen fakadó szeretet-megnyilvánulás, amely ugyanolyan szoros kapcsolatban van Krisztus iránti, kora gyermekségétől megmutatkozó bensőséges ragaszkodásával, mint az a hitvesi, baráti és testvéri szeretet, mely Lajoshoz fűzte.

Hogy mennyire valódi ez a szeretet, az a próbatételből derül ki: Erzsébet őszinte fájdalommal és keserves sírással gyászolta meg férjét, és - tovább szeretett. Nem süppedt bele gyászába, nem sajnálta és nem sajnáltatta magát, hanem a kölcsönös szeretet elfogadása után most egészen az ingyenes szeretet gyakorlásának szentelte életét. Lajos tehát életében és halálában egyaránt önmaga fölé emelte és Krisztushoz kötötte, mint ahogy Ő is Krisztushoz vitte közelebb férjét annak életében, de halála után is.

Szent Erzsébet példája csak még egyértelműbbé teszi előttünk az alternatívát: vagy minden körülmények között következetesen a Szeretetet választjuk, vagy a kisebb és nagyobb szeretetek között lavírozva végül is ellene döntünk, s a halálban maradunk."

Válasszuk a Szeretetet! Most ennek jeléül fogadjátok testvérek a szentmise záró áldása után a főbejáratnál önkénteseink által osztandó Szent Erzsébet kenyeret.

Könyörgés:
Add Urunk, hogy Karitász önkénteseink továbbra is szeretettel, hűségesen szolgálják a rászorulókat!
Elhunyt önkénteseinket ajándékozd meg az örökélet boldogságával!