Lelki nap karitász munkatársaknak - 2008

Advent közeledtével, 2008. november 29-én Ravasz Csaba atya vezetésével lelki napot szerveztünk, elsősorban karitász munkatársak részére, de voltak a karitászban nem tevékenykedő résztvevők is. Fontosnak tartottuk a lelki felkészülést a karácsonyra.
Az első részben a szegénységről elmélkedett Csaba atya. Mondanivalóját szentírási keretbe helyezte. Hangsúlyozta, hogy felebarátaink segítése nagyon fontos. A felebarát szeretete nem eszköz, hanem cél az üdvösséghez. A rászoruló felebarát szerete= Isten szeretete. Gazdag szentírási idézetekkel mutatta be, hogy milyen jelentős helyet foglalnak el a szegények a szentírásban. A szegény emberek sorsát, nyomorát, az értük szóló aggodalmakat a Biblia gyöngyszemeiből rakosgatta össze úgy, hogy teljes képet kaphattunk mi, a szeretetszolgálatban munkálkodók feladatainkhoz, hiteles szolgálatunkhoz, melyet a szegények érdekében végzünk.

A második részben Csík Attiláné karitász munkatársunk számolt be dévai élményeiről. Íme: A Csiksomlyói pünkösd után , ott maradtam Déván a Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinél önkéntesként szolgálni. Dolgaztam az óvodában délelőtt és egy 10 fius családban segítettem délután. A tanulás az étkeztetés a kirándulás Marosillyára, a fogászati szűrő vizsgálat várójában eltöltött fél nap , a készülődés az elsőáldozásra és maga az elsőáldozás mind mind meggyőzött engem , hogy a csoda történik Déván. A gyerekek a mély szegénységből, a szellemi és az erkölcsi hiányokból érkeznek. Nincs durva szó, ahogy Csaba testvér elvárja és mutatja saját példájával "kiszeretik" azt a jót a gyermekből ami benne rejlik. Nagyon nehéz de páratlan szép élményt adó szolgálat volt és 2008 .évet végig beragyogta...
Nagyon szívesen osztom meg az élményeimet másokkal is.

A lelki nap befejezéseként Csaba atya meglepetése volt egy vetítéssel egybekötött emlékezés a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt Sebestyén Ferenc bátaszéki káplán atyára.

Sebestyén Ferenc
(1954 - 1984)

Utolsó prédikációját Krisztus Király vasárnapján mondta. Az egyházi évről elmélkedett: nem önmagába visszatérő körhöz hasonlítható, hanem a folyamatosan emelkedő spirálhoz, amely Krisztushoz emel bennünket.
Az egyházi év, ötször teljesedett be papi életében.
Az advent, az "úrjövet", a "Krisztus-várás" gondolata foroghatott fejében, közben fogytak a kilométerek trabantjának kereke alatt. Kecskemétről, a Piaristáktól - a számára oly drága Alma Materből - tartott hazafelé. A szabályosan, nyugodt, egyenletes tempóban haladó trabant felé, a szembejövő forgalomból, szabálytalanul előzve, egy zsiguli száguldott. Frontális ütközés, s egy pillanat alatt, 30 évesen, kioltott, nem egy pislákoló mécsest, hanem egy lobogó fáklyát. Ez történt Szekszárd határában, 1984. november 27-én.

/ Részlet a Szolgálat c. (volt) havi írat 67. számából/