Jótékonysági műsoros est - 2012

Soknak semmi nem lehetetlen

A novemberi kora esti szürkületben a Garay Gimnázium díszterme felé vette múlt szombaton az irányt az, aki elfogadta a Szent Erzsébet Katolikus Karitasz meghívását és úgy kívánt segítő kezet nyújtani a rászorulóknak, hogy közben maga is egy kellemes estét tölthessen el, jó társaságban. Az évek óta Szent Erzsébet ünnepe táján sorra kerülő jótékonysági est tavalyi nagy sikerére tekintettel idén nagyobb befogadóképességű teremről gondoskodtak az aktivisták, így került a rendezvény ezúttal a gimnázium reprezentatív termébe. Csak egy kicsit borongtunk azon, hogy itt meg jócskán maradtak szabad helyek. Úgy tűnik, többnyire ugyan azokat a jószándékú embereket sikerül évről évre megszólítani. De őket sikerül!

A Karitasz küldetése a város szegényeiről való gondoskodás, szociális feladatok ellátása, elmagányosodott emberek látogatása, a RÉV-szolgálaton keresztül a szenvedélybetegek segítése. Felkelteni, fenntartani a reményt azokban, akikben már nincs remény, szeretni azokat, akik magukat már nem szeretik. Ehhez a szolgálathoz szükséges anyagiakat gyarapítja az est bevétele is.

Csillagné Szántó Polixéna köszöntője felért egy kulturális műsorszámmal: nagy emberektől idézett, akik helyettünk is megfogalmazták, mi az, amit tehetünk. Egynek minden nehéz: soknak semmi nem lehetetlen -– világított rá Széchenyi István az összefogásban rejlő erőre. A gazdagoknak egyszerűbben kellene élni ahhoz, hogy a szegények egyszerűen élhessenek -– hirdette Gandhi. Nem lehetünk mindannyian Széchenyik, Gandhik, Albert Schweitzerek, Teréz anyák. De a magunk keretei között mi is tehetünk -– többek között - egy belépő megváltásával.

A Tücsök Zenés Színpad, Béresné Kollár Évával az élen, ezúttal is kitett magáért. Akár musical, akár a könnyűzene más szegmense, akár népdalcsokor vagy megzenésített versek kerültek sorra, remekeltek. Különösen méltányolta a közönség franciául előadott produkciójukat, hiszen megtudtuk: hamarosan sorra kerülő franciaországi vendégszereplésükre készülve tanulták meg a dalokat.

Németh Judit – akit ezúttal is kettős szerepben, műsorvezetőként és előadóként is láthattunk – most is fantasztikus volt. Könnyesre nevettük magunkat az, egy óvónéni megpróbáltatásairól szóló vidám írást hallgatva. Majd a meghatottságtól könnyeztünk Saint Exupery Fohász című versén, vagy Dickens írásán.

Elgondolkodtam, hogy jövő évben ilyenkor vajon hová szervezik az önkéntesek -– asszonyok, akik gyakran maguk is betegségekkel, gondokkal küszködnek -– a rendezvényt? A gimnázium díszterme méltó hely... Jó lenne, ha megtöltenénk. Tudják: soknak semmi nem lehetetlen.