Pálosszentkút 2018

Június 2-án Pálosszentkútra zarándokolt csoportunk.

A helyi, zarándokoknak kiállított táblákon olvashattuk az alábbiakat: 'A legenda szerint 1791-et írtak, amikor egy pásztor, nyáját az éjjeli órán is legeltetvén ismeretlen forrásra bukkant, melynek vizében nagy fénnyel tündöklő Szűz Mária alakját pillantotta meg. A hír gyorsan terjedt a környéken és sokan jöttek a forráskúthoz a csodát látni, vízéből pedig betegeknek vittek haza. A hagyomány az eseményt azzal magyarázta, hogy annak idején a falu papja a betörő török csapatok elől a templom előtti forráskútba rejtette az Oltáriszentséget, nehogy a törökök megszentségtelenítsék. Az 1700-as évek végén - mondja egy másik csodás történet - egy béna koldus jött a Szentkúthoz. Ivott a vízből, megmosakodott, s meggyógyult: lába visszanyerte erejét. Mankóit a forrás mellett földbe szúrta, ezek kihajtottak és nagy fává terebélyesedtek. A fákat később a búcsúsok szilánkonként széthordták.
A rendnek mindig jellemzője volt a magyarságtudat. A pálos szerzetes elsősorban nem magáért, hanem nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel. Pázmány Péter ősi igazsága mindegyikük tudatában él: 'Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis.' (Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.)'

A jól sikerült zarándokútunk során szentmise, tanítás és szentségimádás mellett megtekintettük a Mária múzeumot, ahol a világ minden tájáról láthatók Mária tisztelettel kapcsolatos kegytárgyak.