Nagyböjti készület

Március 15-én a Plébániai Karitász Csoport és a Jézus Szíve Család vezette a keresztutat, a Magyar Kálváriát, melyet Hazánk keresztény megújulásáért és erkölcsi felemelkedéséért ajánlottunk fel. A stációkban Krisztus szenvedéstörténetét követve megvallottuk súlyos bűneinket, gyarlóságainkat, melyekkel Magyarországon folyamatosan sértettük és sértjük az isteni Felséget, okozunk kárt egymásnak és magunknak. De van FELTÁMADÁS! - ahogy a befejező sorok is mutatják:
'Rendhagyó' keresztutunknak a végére értünk. Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének tükrében magyar hazánk kálváriáját végigjártuk. A Te sorsod a mi sorsunk is, Urunk! De hisszük, hogy nemcsak a szenvedésben, de a feltámadásban is! Ezért imádságként szálljon feléd nemzeti imádságunk: a HIMNUSZ!'
Másnap, 16-án délelőtt tartotta Karitász Csoportunk a lelkigyakorlatát Zoltán atya vezetésével. Eljöttek a tolnai önkéntesek és néhányan más lelkiségi csoportokból is nagy örömünkre.
Tanítását Mt 25, 31-46. versek alapján fejtette ki az Atya, kiemelve 'Valahányszor jót teszünk csak eggyel is a segítségre szoruló embertársaink közül, azt Jézusnak tesszük.' Hogyan is tudunk tetszeni az Úrnak? Úgy, hogy megtartjuk az Ő törvényét! Szeretünk!
Nekünk karitász-önkénteseknek újra és újra kell ezt tudatosítanunk, hiszen a tevékeny szeretet /caritas/ a hivatásunk.
Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Marcell atya gondolatait is idézte Zoltán atya.
A kármelita szerzetes a 'Szeretet Óceánjáról' elmélkedik, ebbe helyez mindent és mindenkit:
'Ebből élek: benne dalolok.
S Vele mindent megoldok.
Nincs Benne - tegnap és holnap.
Csak az örök Jelen, az örök Ma!
Ennek az Óceánnak,
Ennek a Szeretetnek - se vége, se hossza.
Csak feneketlen Mélysége, csúcstalan Magassága.
A Szeretet-Óceán az én Életem örök boldogsága.'
Nagy öröm és vigasztalás lehet számunkra ez az 'Óceán.' Ha 'benne élünk, mozgunk és vagyunk' /ApCsel,17,28/ - Krisztusban, a Szeretetben, jó úton járunk , jó irányba tartunk a Mennyország felé.
A tanítás után szentségimádást tartottunk, melyben az elmélkedéseket csend követte, majd a fájdalmas rózsafűzér tizedeit imádkoztuk. Az elmélkedések dicsőítéssel, hálával és köszönettel teltek voltak, melyek nagy vágyunkkal, kérésünkkel zárultak:
'Mi örökre, elválaszthatatlanul egyek vagyunk, és egyek maradunk, mert Te és én is így akarom. Vágyva-vágyom rá, Uram, hogy előttem is megnyíljék az Ég, mint annyi szent előtt, és fölemelj Magadhoz! Meglássalak Téged Színről-színre, örökké hálát adjak Neked, magasztaljam és dicsőítsem Szent Nevedet! Amen.' Ezt követően egyszerű agapé következett, majd Böjte Csaba ferences szerzetes 'Szépszeretet Anyja, Mária' 12 stációs elmélkedését olvastuk Mária életéből, mellyel felkészültünk az ezt követő keresztútra. - Amikor elhatároztuk, hogy azt az elmélkedést beiktatjuk a keresztút előtt, még nem tudtuk, hogy Zoltán atya az 'Abortuszra ítélt magzat keresztútját' fogja velünk járni. Megrendítő volt!
Most, amikor visszagondolok erre a lelkinapra, látom, hogy 'nem volt véletlen' /hisszük, hogy nincsenek véletlenek/, a keresztút előtti Mária-stációk választása. A Szűzanya 'IGEN'-je és egész élete az ÉLETET szolgálta. A halálra ítélt magzat/ok/ kiáltása is az ÉLETET akarja.
Mondjunk IGEN-t az ÉLETRE, mondjunk 'IGEN'-t KRISZTUS-ra! Amen!
Hálát adunk Istennek és köszönjük Zoltán atyának, hogy segített elmélyülni, 'ráhangolódni' a nagyböjti készületre. Köszönjük, hogy mások is meghallották hívásunkat a lelkigyakorlatunkra és együtt imádkozhattunk!

2019. Nagyböjt

Kovácsné Éva
Szent Erzsébet Karitász Csoport