2022 - Pécsi találkozó

A találkozón Szekszárdról hatan vettünk részt.
A bazilikában szentmisével kezdődött a találkozó. Az irgalmas szamaritánus evangéliumi története hangzott el. Mindnyájan ismerjük a példabeszédet, melyben megfogalmazódik, hogy ki is a felebarát.

"A látni ige háromszor fordul elő: A pap észrevette, de elment mellette a levita látta, de tovább ment. A szamariai viszont: Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. A pap és a levita esetében a látás csupán nézés volt, következmény nélkül. A szamariaiban azonban a látás együttérzést és segíteni akarást váltott ki." Aki irgalmas volt, ő a felebarát.

Hallgatva a homíliát, megfogalmazódott bennem, hogy nekünk önkéntes segítőknek is az a feladatunk, hogy lássunk. Meglássuk az ínségben szenvedőt és lehetőségünkhöz képest tegyünk érte. Lehet, hogy elég néha egy mosoly, néhány együtt érző szó, máskor kézzel fogható támogatás.

Az ember gyakran fölteszi a kérdést: Miért pont én segítsek? Aki nyitott szemmel jár, mindig akad olyan emberekre, akiknek segítségre van szükségük. Nem kell keresnünk őket, szinte észrevétlenül előttünk állnak.

Tudjuk, előfordul, hogy kihasználnak, "megvezetnek" bennünket.

Nehéz elutasítani. Van az a mondás: inkább 99-szer adjunk olyannak, akinek nincs rá szüksége, mint egyszer ne adjunk olyannak, aki rászorult volna.

Az a felebarátom, akinek itt és most a segítségemre van szüksége. A példabeszéd megmutatja nekünk, mit kell tennünk. Aki a nehéz helyzetbe került ember kihívását elfogadja az örökéletre vezető úton halad.

Az irgalmas szamaritánus története a tevékeny testvéri szeretetre akar minket buzdítani: a kereszténység nem elmélet csupán, hanem a hitből fakadó élet. Mi is akkor teljesítjük keresztény hivatásunkat, amikor meghalljuk Krisztus küldését, amit a példabeszéd végén mond: "Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!"

A szentmisét követően a Magtárban Bacsmai Laci atyától a szeretetről hallhattunk tanítást, melyből az alábbiakban idézem a legfontosabbakat:

"A mai időkben talán az a benyomásunk, hogy a szeretet szava sajnos tartalmatlan fogalommá vált, olyan szó, amelynek a mai világban igazából nincs fedezete, és mégis olyan sokszor használjuk. Talán túl gyakran is élünk vele és sajnos vissza is élhetünk vele.

A szeretet nemcsak az emberek felé kell, hogy megnyilvánuljon, hanem elsősorban az Isten felé, mert a szeretet Istentől van - írja Szent János apostol levelében.

A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket. És hogyan szeretet minket Isten? Jn 3.16, az evangélium gyöngyszeme: Úgy szerette Isten a világot..." Tehát elküldte hozzánk az ő fiát, Jézust, hogy megmutassa nekünk, hogyan kell szeretni.

Erről a Jézusról kell nekünk tanúságot tennünk azzal, hogy a hétköznapok során igyekszünk szeretni.

Az első keresztények ismertetőjele volt a szeretet: "Azt mondták róluk a pogányok, mutogatva rájuk - nézzétek, mennyire szeretik egymást."

De az alap, hogy tudjam szeretni magamat, mert akkor tudom szeretni a másikat is, hiszen a főparancsolatban olvashatjuk, "szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből..." és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ez a mint a fontos. Nem kell jobban szeretni a másikat csak úgy, mint magamat. Minden szentnek maga felé hajlik a keze szoktuk mondani, tehát ha szeretem magamat, akkor tudom szeretni a másikat is.

Szeretni csak felelősséggel lehet.

Sokszor talán úgy tűnik, hogy nincs is igazi szeretet a földön és a gyakorlása is lehetetlen. Mert átéljük azt, hogy hatalmába kerít minket ennek a világnak az adok-kapok lelkülete, amikor csak úgy tudok valakitől valamit elfogadni, hogy közben már azon jár az eszem, hogy hogyan tudom visszaadni. És a legszomorúbb az, amikor valaki egy-egy ajándéknál, nem azt nézi, hogy az illető milyen szívvel adta, hanem hogy mennyibe került, ezért ő is arra törekszik, hogy hasonló értékben ezt viszonozza, se többet se kevesebbet.

A mai világ nagyon a pénz körül forog, az emberek nagy része el sem tudja képzelni, hogy lehet valamit, pénz nélkül is megtenni, csupán szeretetből.

Nagyon igaz a mondás: "hogy aki mindent pénzért csinál, előbb-utóbb pénzért mindent megcsinál." Törekednünk kell arra, hogy legalább közöttünk keresztények között maradjon meg a legnemesebb értelemben vett szeretet, ami nem múló érzésből áll, hanem feltétlen jóakarat a másik felé.

Izaiás próféta könyvében olvashatjuk: "Drága vagy a szememben és szeretlek."

Ozeás próféta olyan szépen fejezi ki, hogy Isten anyai szeretettel szereti az ő népét:
"Karomon hordoztam, olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt, lehajoltam hozzá enni adtam neki."

Isten a szeretet, Isten, aki emberré lett értünk, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. Jézus atyának szólítja, ami annyit jelent, mint apuci.

A szeret Jézus óta nem üres szó. Van, létezik csak éppen jelenvalóvá, kell tennünk, mindennap úgy, amint Ő tette.

A szeretet gyakorlásáért nem kell messzire mennünk. Először otthon, munkahelyünkön kell elkezdenünk, a szürke hétköznapokban. Ott ahol súrlódások vannak, ott kell nekünk a szeretetet gyakorolnunk. Békétleneket kibékítenünk, ill. megelőznünk a veszekedéséket pont a szeretet által. Nem a harmadik világ éhezőit kell elsősorban szeretnünk, mert azokat csak szóval és sajnálattal tudjuk szeretni, hanem azokat kell szeretnünk, akikkel nap mint nap együtt vagyunk.

Az 5. században halt meg Aranyszájú Szent János, és nagyon szép megjegyzést írtak róla: Mindenütt ott volt ahol könnyet kellett szárítani és nyomort enyhíteni.

Milyen jó lenne, ha rólunk is ezt el lehetne mondani.

Egy Jezsuita atya mondta nagyon találóan: "Ne felejtsük el, hogy a szegény keze az Isten bankja: ez a bank soha nem jut csődbe és óriási kamatot fizet."

Jussanak eszünkbe Jézus szavai az utolsó ítéletről: "Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek."

A keresztény embernek a szürke hétköznapokban kell az életével tanúskodnia.

Számunkra a példa Jézus. Ő igazán megélte, elénk élte azt az éltet, ami a boldogságra vezet. "Aki szeret engem megtartja tanításomat."

A másik útmutatónk legyen Jézusnak ez a felhívása: "Arról ismerjenek meg benneteket, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt".

Szeretni nem érzelemmel kell, csupán hanem akarattal. A felebaráti szeretet alól nincs felmentés. Felmenthetnek valakit a vád alól, a böjt alól, az állása alól, de a szeretet alól nincs felmentés.

Nem elég csak Isten kedvéért szeretni az embereket, hanem az Ő szeretetével önmagukért kell szeretnünk.

Az adventi készületi, sok feladatot igénylő időszak előtt nagy örömmel éltük meg a lelki, szellemi támogatást, melyet a találkozón elhangzott tanítások, ismeretek nyújtottak.

Istennek hála a szeretetért!

Minden kedves olvasónak kívánok önkéntes társaim nevében is áldott, szeretetben gazdag Karácsonyt és boldog új életet Krisztusban!

Kovács Jánosné
Karitász-csoport önkéntese